Vadászgörény és Gyerek a családban, avagy kölcsönös szoktatás?


Nagyon sok családban gyakran felmerül annak a kérdése,
milyen állat is legyen a család házi kedvence?
Én azt gondolom, hogy természetes igénye az embereknek,
hogy háziállatot, kis vagy nagyobb házi kedvencet tartsanak és ezt az igényt, senki nem veheti el tőlük, se nem korlátozhatja azt.
Vannak azonban olyan esetek, amikor (pláne ha kisgyermek is van a családban) kompromisszumokat kell kötnünk, attól függően, hogy milyen állatkával osszuk meg otthonunkat!
Mivel nagyon széleskörű a skála, hogy milyen álatkát vegyünk magunkhoz, előfordulhat, hogy nem vagyunk kellőképpen tájékozódva, és nem a mi és az állat számára legmegfelelőbb módon és kellő körültekintéssel járunk el
a tartást tekintve.
Ezért minden esetben, ha számunkra lényegében idegen állattal szeretnénk együtt élni, mindenek előtt tájékozódnunk kell annak szokásairól, tartási lehetőségeiről stb., hiszen gyakorlatilag minden állat veszélyt jelenthet a számunkra, ha nem megfelelően bánunk vele és nem tanítottunk meg neki bizonyos szabályokat.

A vadászgörény egyre inkább kedvelt háziállattá vált napjainkban, de még mindig vannak, akik nem tudják,
hogy valójában milyen állattal is állnak szemben.
A vadászgörények természete annyira különböző, mint maga a vadászgörény. Mindegyik más és más személyiség.
A vadászgörények alapjában véve nem agresszív állatok,
de előfordulhatnak olyan helyzetek, ahol esetleg odakaphat, aminek természetesen konkrét okai vannak.
Mivel a nem megfelelő és körültekintő bánásmód problémákat okozhat, mind az állat, mind a tartója számára, ezért semmi esetre se ajándékozzunk vadászgörényt 7-8 év alatti kisgyermeknek.
Amennyiben azonban mi felnőttek magunk szeretnénk
egy édes, szeretetreméltó vadászgörényt, és gondozzuk, etetjük, neveljük, amelybe a gyermekünk csak besegít, még akkor is meg kell, hogy fontoljuk döntésünket!

A helyes időpont és taktika megválasztása….

Először azt kell magunkban tisztáznunk, hogy vajon gyermekünk is szívesen venné e, ha éppen egy vadászgörény válna a család kedvencévé.
Ki kell puhatolni nála, ha arra érett, hogy mi a véleménye, mit gondol, mi lenne ha……..
Mivel a gyermekek nagyon őszinték tudnak lenni,
ezért egyenes választ fogunk kapni. Általában a gyerekek örülnek egy pici, pihe-puha szőrös kis jövevénynek, de mégsem minden esetben. Ha a gyermekünk fél tőlük, várjunk még vele egy pár évet és ez alatt az idő alatt is, keressünk olyan lehetőségeket, ahol közelebb kerülhet egy-egy vadászgörényhez, és barátkozhat velük, megismerheti őket.
Nagyon fontos az a szempont, hogy ne féljen a gyermek
a vadászgörénytől, mert nem fog tudni olyan harmonikus kapcsolatot kialakítani vele, hogy az konfliktus mentes lehessen közöttük. Ha nincs ilyen probléma, akkor is megfelelően körül kell járni a témát!
Én saját tapasztalatomat tekintve, pl. nem ajánlom olyan családba a vadászgörényt, ahol 3 évnél kisebb gyermek van. Mivel sem, egy ilyen korú gyermek sem a vadászgörény nem tud mérlegelni, kölcsönösen bajt okozhatnak, kárt tehetnek egymásban és nem feltétlenül a vadászgörény számlájára írhatóan.
Előfordulhat olyan helyzet, amikor a vadászgörény csupán csak félelemből, önmagát féltésből, harap, és ugyanakkor ő maga is meg is sérülhet, ha pl. eldobja a kisgyermek,
vagy rosszul fogja meg.

Amikor vadászgörény érkezik a családba….

Nálunk a kezdetektől fogva nyomon követhették a gyerekek (akkor 6 és 3 évesek voltak) a vadászgörényekről szóló cikkek, illusztrációk böngészését, mindent elmondtunk nekik, át- és megbeszéltünk közösen, hogy hogyan fog közöttünk élni majd a kis jövevény és ehhez milyen előkészületek szükségesek.
Elmondtuk azt is nekik, hogy először nagyon gyámoltalan
és kiszolgáltatott lesz a kis vadászgörény és nem szabad piszkálni, hogy sokat alszanak ennyi idősen, és nagyon oda kell figyelni rájuk.
Érthetően, türelmesen elmondva, megértik a gyerekek és tudják a szabályokat. Ha kellő felügyelet mellett engedjük az apróság mellé a gyerekeket, nem lehet probléma,
de egyedül ne engedjük kisgyermekünket a vadászgörény közelébe, mindig legyen egy felnőtt is mellette!
Később, amikor már realizálódott annak a személynek a kiléte, ahonnan a mi kis görényünk is érkezett és végre megtekinthettük a pár hetes kölyköket ott voltak a gyermekeim is, és csodálattal teli szemmel figyelték a kis szőrös apróságokat, mindig kérdezgették, hogy mikor vihetjük már haza…..?

Mikor már mindent tudtak/tunk, és közeledett a napja annak, hogy otthonunkban tudhatjuk vadászgörényünket, kaptak egy mesekönyvet, melyben egy vadászgörény életét mutatták be.
Jó párszor elolvastatták velem………

Ma már elmondhatom, hogy gyermekeim és a vadászgörényünk kitűnően kijönnek egymással,
kölcsönösen szeretik egymást, és jókat játszanak hármasban, soha semmi probléma nem volt a gyerekek és a görény között!
Köszönhető ez annak, hogy megfelelően fel lettek készítve a gyerekek a pici vadászgörény érkezésére, és természetesen a görény nevelésére is kellőképpen oda figyeltünk.

Mit tegyünk, ha görényünk sétáltatása közben találkozunk gyermekekkel?

Séta alkalmával is találkozunk kisgyermekekkel,
akik mindenáron meg akarják simogatni az állatot.
Általában le lehet őket beszélni róla, de ha mégsem,
akkor vegyük kézbe a vadászgörényt úgy, hogy a hátát tartsuk a gyermek felé, míg a fejét mi simogassuk
(fogjuk, nehogy odakapjon).
Ha mégis óvatlan pillanatban megtörténne a baj és esetleg sérülést okozna görényünk egy gyermeken, akkor a szülőkkel közösen megbeszélve adjuk át nekik az oltási könyvet.
És ragaszkodjunk ahhoz, hogy az orvos (ha erre sor kerülne) mindenféleképpen megtekintse azt.
Ha van nálunk fertőtlenítő szer ajánljuk fel a segítségünket és fertőtlenítsük a sebet!

Terhesség kontra vadászgörény…..

Lotz Klári: Több állatorvosnak már korábban feltettem
a kérdést, szükségszerű-e megszakítani mindennemű kapcsolatot a görényekkel, ha valaki babát tervez,
vagy éppen már vár.
Az állatorvosok korrekt, megnyugtató választ adtak a kérdésemre.
Az a görény, amelyik megkapta a kötelező oltásokat (leptospirozis, szopornyica, veszettség),
és legalább negyed évente féreghajtásban részesül
( pld. Vithaminte paszta), az nem terjeszt semmiféle,
a magzat fejlődését befolyásoló vírust.
A vadászgörények nem hordozzák a toxoplazmózis betegséget, így nincs okunk a félelemre.

Összegzés képpen, ha mindenben körültekintően járunk el, odafigyelve teszünk lépéseket annak érdekében,
hogy a család minden tagja és leendő görényünk harmonikus szeretetteljes kapcsolatban élhessenek egymással közös otthonban, nem lehet komolyabb probléma!



Írta: Timi (Jolly)